Eljött az idő egy újabb túrához. A május végi Pünkösd pont kapóra jött a három napjával. Kiindulásunk ismét Kaposvár volt, a tavalyi túrához képest viszont szaporodtunk, ugyanis Móni barátnőm is velünk jött, vadiúj bringájával. A túrát két naposra terveztük, első napra a nehezebb - erdei, földes úton - utat, másodikra az aszfaltutas rész volt a terv. Az első nap autós kíséretet is kaptunk, így a csomagjainkkal nem kellett bajlódni szerencsére.

Bár az idő nem volt éppen kellemes, azért bátran nekivágtunk. Mivel az előző napokban elég sok eső esett, reméltük, hogy azóta a Nap eléggé kiszárította a földutakat ahhoz, hogy járható legyen. A túrát kettőnk által már jól ismert simonfai kilátó irányába vettük, mely még mindig jó magasan van és kell pedálozni rendesen felfelé. Odafent megpihentünk, falatoztunk egy keveset és természetesen felmentünk a kilátóba.

Móni utat tervez

Én a kilátón

Lajos a mélyben

Még egy hangyányi emelkedő után kellemes lejtő következett, majd ráfordultunk a Zselic mélyébe vezető erdei útra, mely amolyan hullámvasút-szerű volt, ámde annál hangulatosabb. A táj magával ragadó. Útközben találkoztunk egy favágó brigáddal, akiktől útbaigazítást kértünk. Az erdészeti lejtős aszfaltút igen hívogató volt, de nem arra kellett menni, így itt letértünk a földútra. Megnyugtattuk magunkat, hogy egész járható. A földút kétfelé ágazott, így némi tájékozódás után folytattuk utunkat, mígnem a távolban pár kis vaddisznó csemete bukkant fel. Tisztes távolságból megvártuk, míg elmennek, azonban ehelyett megjelent a kisebb ló méretű anyjuk. Vártunk... végül pár perc után bementek a sűrűbe, mi meg tudtuk folytatni utunkat.

Móni száguld

12.7km idáig

Valahol ott voltak a vaddisznók

Arra ne...

Tanakodás

Kezdődik a dagonya

Az út az erdő sűrűjében kezdett helyenként nagyon sáros lenni, bár még tudtunk tekerni, helyenként meg tolni. Elértük a várva várt másik erdészeti utat, azonban arról nemsokára le kellett térni, ismét a sárba. Itt már olyan méreteket öltött a latyak, hogy csak tolni tudtuk a bringákat, majd később már azt sem, mert tele lett sárral az egész és már a kerekek sem forogtak. Ilyenkor egy ággal lepiszkáltuk a nagyját, majd 200m után ismét, és így tovább. Mivel már három óra volt, meg nagyon esőre állt, megálltunk egy védettebb helyen enni. Az ég is leszakadt, így egy nagyobb fa törzsénél vártunk. Egy dzsip elhaladt mellettünk, de még az is csúszkált az agyagos talajon. Úgy fél óra múlva az eső is elállt, az út végképp járhatatlan lett. Emelve, tolva, csúsztatva, csúszkálva küzdöttünk meg minden méterért. Talán úgy fél kilométer után találtunk egy füves menekülőutat, amin kiértünk Kishárságy faluba. Itt Mónit megtámadta egy kis véreb, a pedált és a lábát harapdálva, míg végre a hülye gazdája leszedte róla.

Azért a táj gyönyörű

S ez már egy tisztított állapot

Hol a kerék?

Végre nem sár

Tájkép

Természetesen a magas, vizes fű megtette a hatását - teljesen elázott a cipőnk, zoknink. Azonban még 20km választott el az úticéltól, így haladtunk tovább. Tájékoztattuk az autós csapatot helyzetünkről, így ők is elindultak száraz ruhákkal és élelemmel. Az első lejtőnél, aminél sikerült felgyorsulnunk, megtisztultak a kerekek, ugyanis a centrifugális erő hatására a keréken levő sár nagy része az arcunkon landolt. Persze a rendszeresnek mondható defektem sem maradt el, sáros gumit esőben még úgysem szereltem. Még jó pár hullámvasút után, félig elázva, sárosan és kicsit fázva, de elértük Patosfát, ahol a házigazda már befűtött kéróval várt ránk, aminek kifejezetten örültünk. A bringákat betoltuk a fészerbe, gyors meleg zuhany, majd irány a vacsora, melyet Andiék hoztak.

A szoba belülről

Konyha is van

Pihenés a teraszon

Lajos bringája, hátulról

Lajos bringája, elölről

Móni bringája

Én bringám

Andi, Lajos, Móni

A kaja után Andiék hazamentek, a felesleges cuccunkat elvitték, a nagyja azonban megmaradt, lévén előttünk állt egy éjszaka. A jó vacsora - no meg a sör és vodka - megtette a hatását, amúgy is nagyon fáradtak voltunk, így hamar elaludtunk.

Másnap újult erővel keltünk, s azzal a lendülettel meg is reggeliztünk. A házigazda megengedte, hogy a kertben lemossuk a bringákat, így a nagyját lemostuk a sárnak. Aztán - immáron felmálházva - útnak indultunk. Az idő továbbra sem akart melegedni, így öltözékünk nem változott. Hencse faluban megálltunk, olyan szép főtér volt, én meg elmentem Móni bringájával gólyát fényképezni. Honnan, honnan nem, de előkerült egy kutya, amelyik elég haragosan ugatott és egyre közeledett, így jobbnak láttam lelépni. Ezért aztán csak a gólya hátsó felét sikerült megörökíteni az út másik oldaláról. Szerintem a bringa összeszedett valami "rókaszagot" az erdőben.

Gólya, gólya gilice...

Hencse

Felmálházva, beöltözve

Innentől aztán szinte egyenes út vezetett Kadarkúton át Bárdudvarnok felé, ahol a helyi kocsmában vettünk némi italt, s leültünk ebédelni. Itt pattant ki Lajos fejéből az isteni szikra, miszerint ne menjünk a könnyű, de unalmas úton, inkább válasszuk a nehezebb, de látványosabb kerülőt. Így aztán a 61-es út helyett Szenna felé vettük az irányt, s tóparton tekertünk tovább. Meg is álltunk gyönyörködni a partján, s találtam egy szép nagy kagylót. Miután kigyönyörködtük magunkat, tovább száguldottunk a szennai emelkedő felé. Hát az nem semmi volt, én több részletben tudtam csak feltekerni, Móni és Lajos inkább tolták. Jó hosszú volt és meredek. Aztán a fennsíkon megpillantottuk a Szenna táblát, majd vízszintes terepen gördültünk tova. A táj csodálatos, így szépen lassan gurultunk át a falun, mely jó hosszú lejtőzésben folytatódott.

Móni és Lajos a vizet nézi

Kagylók

Isten Hozta Szennán

Látkép a fennsíkon

Információk Szennáról

Innen dobtunk egy dupla balost és tovább robogtunk. Tudtuk ám, hogy ahol lejtő van, ott emelkedő is lesz, mely nem is késlekedett sokat, Kaposszerdahely körül jött az újabb erőpróba. Az emelkedő tetején megváltásként hatott a Kaposvár feliratú tábla, majd kis pihenő után visszagurultunk a kiindulási pontba.

Nagyon jó túrát sikerült ismét összehoznunk, jó hangulatban. Bár elég reményvesztettnek éreztük magunkat a sáros út mellett a vén fa alatt vacogva, várva, hogy elálljon a szakadó eső, mégis jó kalandban volt részünk. A másnapi pár órás kerékpár pucolás már meg sem kottyant, hogy így gépjeink ismét csillogva várják az újabb túrát!

Vége, 2009.06.16.

Dark Archon