Balatonkerülő Túra, 2008
Augusztus 21-én végre elérkezett a várva várt nap: elindultunk megkerülni a Balatont. Négy naposra terveztük, naponta 50-60km tekeréssel. A csapat összeállt, hárman tekerünk, valamint ketten jönnek utánunk kocsival. A kocsiban lapult még egy bringa, így a két lány helyenként be tudott kapcsolódni a túrába. Előző nap megállapítottuk, hogy nincs kedvünk a vonaton nyomorogni, így Lajos barátom lányával, Dórival mentek az ő kocsijukkal, én meg a sajátommal. Siófok felé repesztettünk az M7-esen, onnan kezdtük a túrát. Sikerült találnunk egy főbb út melletti klassz parkolóhelyet, majd itt a bringaösszerakás után bevártuk az autós csapatot, név szerint Andit és Évit. Vettünk magunkhoz egy kis energiát (=ettünk, ittunk), majd úgy fél egy felé elindultunk a nagy túrára, mely nekem az első Balaton-kerülésem. Az első találkozót az autósokkal Balatonkenesére beszéltük meg.
A képekre kattintva látható teljes méretben!
Indulásra készen
Az első méterek
Első nap: Siófok - Csopak (~55km)
Kellemes melegben vettünk Siófok vonatállomása felé az irányt, ahonnan ráfordultunk a táblával jelzett körútra. Balatonakali magasságában az út felvitt a dombra, így egy csodálatos panoráma tárult elénk.
Miután megkoronáztuk magunkat, tovább zúztunk a fákkal szegélyezett kerékpárúton. Hamarosan megérkeztünk Balatonkenesére és a kikötő felé vettük az irányt. Elidőztünk ott egy kicsit, majd egyeztetve az autós csapattal leültünk piknikezni egy szép füves, erdős területre.

Innen viszonylag jól kiépített, hangulatos kerékpárutakon haladtunk tovább Csopakra. Megérkezésünk örömére legurítottunk egy sört, majd - bár elég késő volt - úgy döntöttünk, hogy mégsem kellene kihagyni a fürdést a Balatonban. Irány a szállás fürdőgatyáért, majd a Balaton. Úgy este 7 óra felé járhatott az idő, szóval nem volt melegünk., de jól esett.

Fürdés után egy hangulatos étteremben olvasztottuk ki magunkat, majd hamar elaludtunk a fáradtságtól.
Második nap: Csopak - Vonyarcvashegy (~70km)
Ez a táv a tervezettnél kicsit hosszabbra lett véve, mivel Badacsonyban nem kaptunk szállást. Reggeli és bepakolás után szembesültem a ténnyel, miszerint leengedett a hátsó kerekem.
Hogy mit gondoltam a "kora reggeli" hátsó kerék szerelésről, az a képemre van írva szerintem :-)
A sikeres szervízelés után útnak indultunk Balatonfüred felé. A sétányon kerekezve nézelődtünk.
Miután kinézelődtük és kifényképezkedtük magunkat, továbbálltunk Tihany felé. Elértük Tihany hajóállomását, majd úgy döntöttünk, hogy a fene sem fogja körbekerekezni a félszigetet, így is elég nagy táv a mai. Andi elbringázott a komp állomásig, mivel egy apró félreértésből adódóan a kocsi ott várta Évivel. A kőkemény hármas viszont visszaindult a félsziget keleti partján, majd nyugat felé vette az irányt.
Andi rajtra készen
A következő állomás Badacsony volt természetesen. Az északi parton meglehetősen jól ki van építve a kerékpárút, azonban helyenként igen logikátlanul bevisz a főúttól a partra azért a pár száz méternyi bringaútért, ami ott van, majd vissza a főút melletti kerékpársávra. Az első ilyen móka után úgy döntöttünk, hogy levágjuk ezeket a főúton. Felkapaszkodtunk a hegyre, no, azért nem a Kisfaludy-ház magasságáig, csak eggyel lejjebb, a borozók szintjére ;-) Miután kipihentük magunkat, elindultunk Vonyarcvashegy felé, mivel az idő megintcsak elszaladt. Lefelé már könnyebb volt, élveztem a lefelé száguldást. Alant megállva igencsak meglepő volt, hogy már milyen messze van a badacsonyi hegy.
Tovább pedáloztunk egy szépen kiépített erdei kerékpárúton, mely szinte kínálta magát a száguldásra, főleg, mert némi emelkedő után kellemesen lejtett. Satufék után bevártam a többieket, s közben vadul fényképeztem.
Többek közt itt döntöttünk úgy, hogy kimegyünk a főútra és nem teszünk felesleges kerülőket. Nemsokára beértünk Vonyarcvashegyre és a kempinget is megtaláltuk, ahol szállást foglaltunk. Nevezetesen egy emeletes apartmant, mely igen jól felszerelt volt. Maga a kemping is szép, rendezett, éttermek és boltok találhatóak benne. Ide még később értünk, mint Csopakra, így én már nem vállaltam be a fürdést, meg amúgy is el voltam fáradva. Késő este még kajáltunk az egyik kempingben levő étteremben.
Harmadik nap: Vonyarcvashegy - Balatonfenyves (~60km)
Reggel újult erővel indultunk útnak Keszthely felé, tovább a kellemes, fákkal szegélyezett bringaúton. A városban aztán pihentünk is egy nagyot, valamint megnéztük a kastélyt (kívülről), s feltöltöttük erőnket egy kis sütivel.
A kastély
A kastély kertje
Visszafelé a cukrászdából

Útközben még egyszer megálltunk pihenni és falatozni Balatonberényben egy strandbüfénél, mely kedvesen invitálta a kerékpárosokat, így nem álltunk ellen. Az előtte futó kerékpárút "el volt térítve", mintha a büfében folytatódna. Ötletes.

A déli parton vajmi kevés a bringás úttest, helyette kevésbé forgalmas mellékutakon, a nyaralók közt terelgetik a derék bringást, ami korántsem olyan élvezetes, mint az északi part hangulatos ligetei, de ezen a szakaszon még volt rendes kerékpárút.
A gyrostól megtáltosodva kaptuk újfent lábaink közé a gépeket, s rövidebb pihenőket beiktatva elértük Balatonfenyvest, mely nem fogadott túl barátságosan. Már, ami az időt illeti. Vihar közelgett, de ennek ellenére átvettük a fürdőgatyát s Lajos meg én csakazértis bementünk. Hát nem volt melegünk, hullámzott is a víz rendesen, így még mielőtt jégkockává fagytunk volna, kijöttünk és visszaöltöztünk. Természetesen körülnéztünk a városban is, ettünk, majd elbúcsúztunk az autós csapattól, mely hazafelé indult. A városban bóklászva észrevettünk egy plakátot, mely rock 'n roll utcabálra hívott, így elmentünk, bár eléggé esett az eső akkorra már. Az együttes kitartó volt, de 3/4 óra múlva feladták, mert már kezdett elázni a felszerelés, s úgy esett, mintha dézsából öntenék. A koncertet így elmosta az eső, nyugovóra tértünk. Azaz, én csak tértem volna, mert a közeli szórakozóhelyen bömböltették a zenét, így nagyon sokára tudtam csak elaludni. Tanulság: ha kerékpáros túrán vagyunk és aludni is szeretnénk, a város szélén foglaljunk szállást, ne a központban, főleg szombaton.
Negyedik nap: Balatonfenyves - Siófok (~40km)
Igencsak álmosan ébredtem, azonban a szálló finom reggelije valamelyest feledtette az elalvási gondjaimat. Reggeli után összepakoltunk, majd várt ránk még egy belső csere Dóri bringáján. Házigazdáink jóvoltából a bringáink fedett helyen voltak éjszaka, valamint a szabadban is volt egy kis fedett rész, így az alatt ejtettük meg a szerelést, mivel szemerkélt az eső. Sötét, borús időben, nyakig beöltözve vágtunk neki az utolsó szakasznak, a kedvünk azonban töretlen volt, mivel az idő így is kegyes volt hozzánk az elmúlt 3 napban. Körülbelül egy órát tekertünk ilyen időben, aztán szerencsére elállt az eső, de a Nap továbbra sem sütött.
Fonyód: szélpáncélba öltözve, háttérben a Badacsony
Sajnálatos módon ezen szakaszról túl sok fénykép nem készült, általában azzal voltam elfoglalva, hogy száraz maradjak, így gyakran álltam meg ruhát cserélni. Hiába a szuper bringásdzseki, az ember az alá is befülled a nyírkos, párás időben. Emlékeim szerint Balatonlellén álltunk meg ismét huzamosabb ideig, egy jó kis pizzázóban. Az ebéd elköltése után továbbálltunk Balatonföldvár felé, ott is falatoztunk és nézelődtünk. Ekkor már nem is kellett sietni, nem volt messze a cél., jók voltunk időben.
A balatonföldvári kikötő
Némi elemózsia megevése után továbbálltunk Zamárdi felé, ahol természetesen meg kellett állni, kedvenc üdülőhelyünk lévén. A már ismerős terepen elértünk a 3km-es partszakaszra, aminek a végén megpihentünk.
 
Következett most már elkerülhetetlenül Siófok, s késletletvén az eufóriát, a város elején még betértünk egy palacsintázóba, majd onnan már meg sem álltunk a kocsijainkig. Az eufórikus érzés nem is maradt el, nagyon jól esett, hogy megcsináltuk! Több, mint 200km-t túráztunk 4 nap alatt, közben rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, nagyon jól éreztük magunkat! Bringáinknak köszönhetően (egyik sem szupermarketes fajta) néhány defekten kívül - ami természetesnek mondható - semmi technikai problémánk nem volt, így nyugodtan tudtunk az élményre figyelni.
 

Szállás, árak, felszerelés:

A szállások 3000 és 4000Ft között voltak. Természetesen nem balatonparti kérók voltak, igyekeztünk minél távolabb a víztől foglalni, mivel annál olcsóbb, közlekedésre meg ott a bringa. A foglalást - mivel nyári szezon volt még - 1-2 héttel előtte ejtettük meg. Badacsonyban már így sem volt hely. Viszont a kempinges foglalás csak 2 nappal előtte történt, s mázlink volt, hogy lakókocsi helyett végül apartmant kaptunk, mert valaki visszamondta. Számolni kell azzal, hogy egy éjszakára nem mindenki hajlandó kiadni a kéglit és különböző válogatott indokkal elhajtanak a 'csába. Így ajánlott időben elkezdeni a foglalást. Az egész körút - naponta egyszer étteremben kajálva - ~20000Ft volt / fő.

Természetesen egy jó állapotban levő, karbantartott bringa nélkülözhetetlen. A korszerű bringák - néhány speciális alkatrész kivételével - pár imbuszkulccsal szerelhető, így érdemes egy kompakt készletet vinni. Valamint nem árt egy láncbontó, legalább egy pótbelső és gumijavító készlet, pumpa, elsősegély készlet. S persze bukósisak, lámpa!
Italnak érdemes pár sportitalt is bedobni, valamint kulacsot. Ajánlott egy kerékpáros táska is, mert elég kényelmetlen, fárasztó annyi cuccot a hátadon cipelve tekerni, bármennyire is jó túrazsák legyen az.
Ami a külsőt illeti: ilyen jellegű túrához ajánlott az ún. cross gumi (félterep), ami futófelülete viszonylag sima, oldalt viszont vannak bütykök, ha erdőben szántana az ember. Terepgumival igen szar közelkedni aszfalton, fárasztóbb.
 
Remélem, irományom másokat is megmozdulásra buzdít és ebben az évben intünk egymásnak valahol a Balaton körüli túrán. S egymás bringájára nézve tudjuk a pakkokból, hogy ugyanazt a túrát tesszük, majd elmosolyodva kellemes fáradtsággal vegyült újult erővel tekerünk tovább a következő pihenő felé!
 
Vége
Dark Archon